Az olvasó ott találkozhatott velem utoljára, amikor a teremgarázsban zúztam a 25-ös, korábban fel is gyújtott driftautóval, a pokoli szarszagban.
A Himoto reménytelenül aszimmetrikus
Szakmai szempontból addig sikerült eljutnom, hogy az 1/18-as Himoto driftautó jó kis műszer, de reménytelenül aszimmetrikus súlyelosztású, és gyakorlatilag csak az egyik irányba lehet vele driftelni. Előjött még a Kisautó blog alapvető rákfenéje, a véres torok is: gyakran tesztelünk olyan játékokat, amik már akár több éve szolgálják a közt. Tehát én szentül meg voltam győződve, hogy a Himoto kormányműve nem nagy szám: nem elég precíz és kicsi a kormányszög is, de Sipos Zoli bejött a szerkesztőségbe, és kicserélt benne valamit, amiről már állítólag mindenki tudta, hogy régóta rossz, csak én nem. És a kormányzás megjavult. De hiába, mert addigra már megígértem Beának, hogy tesztelheti egy kicsit, én pedig egy kicsit meg voltam sértődve a Mini Drift Lightning Car súlyelosztására. Megfordult a fejemben, hogy elkezdem súlyozgatni, a kollégák is támogatták az ötletet, de a szar kormánymű is kicsit elvette tőle a kedvem. Valami komolyabbra vágytam.
Irodai driftautó, mondta ki Zoli a bűvös szókapcsolatot, amikor először behozta a Mini Z-t. Irodai driftautó, yeah! A Mini Z jóval kisebb, mint a Himoto, nagyjából tenyérnyi, szintén összkerekes, elöl-hátul differenciálművel.
Az irodai driftautó. A Mini-Z egy számmal kisebb, 1:28-as
A Mini Z-vel el lehet felejteni a teremgarázst. Rendesen takarítják, nem lehet rá panaszom, de ez a rendes takarítás 1/1-es autók vonatkozásában értendő. A Mini Z viszont elég érzékeny az apró szöszmöszökre, elég pár perc csúszkálás, és összeszed valami pormacskát, ami feltekeredik valamelyik féltengelyre, és máris oda a precíz kormányzás. Ugyanezért a Mini Z úgy általában alkalmatlan a szabadtéri driftelésre – egyszerűen nincs elég nagy, sima, tiszta felület. A Hősök terén pl. már az 1/18-as Himotóval se feledkezhetünk bele a driftbe, annyira össze-vissza állnak a kőlapok, valamelyik perem mindig elkapja a kerekeket.
Hazavittem tehát a Mini Z-t, akit az egyszerűség kedvéért Karcsikának kereszteltem. Kisebb munkahelyi villongásokhoz vezetett, hogy nem voltam hajlandó a szerkesztőségben beüzemelni, nehogy véletlenül felgyújtsa valaki, vagy össze-vissza üssék, mire én elkezdhetnék óvatosan körözni.
A puha gumik hamar összeszedik a port
Fenyő Miklós Csavard fel a szőnyeget! című klasszikusa nemcsak a jampecok, de háztáji driftelők indulója is lehetne, én legalábbis átfogó szőnyegtelenítéssel kezdtem. Kicsit aggódtam, hogy a fózolva lerakott mahagóni svédpadló majd megvezeti a kerekeket, de ez a kisebb probléma. A nagyobb, hogy csúszik. Egyrészt alapban elég csúszós tud lenni, zokniban pédául nem árt kicsit visszavenni a gázt a kanyarban, amikor megyek fogat mosni. Másrészt ha van rajta egy kis por, egy Mini Z-nek olyan, mint a tükörjég. Márpedig egy kis por mindig van – itt most egy alapos portörlés utáni fél óráról beszélek: a port gyakorlatilag csak erős élfényben látni, de a puha gumik hamar összeszedik.
Egy ideig mániákusan portalanítottam, aztán feladtam. Sipossal megbeszéltük, hogy a Mini Z tömeg/teljesítmény aránya komolyabb, mint egy Forma 1-es autóé, és az érzés tényleg olyan, mintha egy felpiszkált Impreza WRX-szel kísérleteznénk a tükörjégen. Vagy egy Dodge Viperrel a murván; szinte lehetetlen vele értelmesen menni. Azért leraktam a tánctér közepére egy szakácskönyvet, akörül próbálgattam, de egy félkörnél többet sosem sikerült tisztességes sodródásban megtenni.
Ebben a méretben már az alkatrészekre rakódó szösz is probléma
Ha pedig a kanyar túl széles lett, gondokat okozott a fürdőszobaajtó közelsége, ott Karcsika rendszeresen megbolondult, és őrült vágtában csörtetett be a tévészekrény alá, ahonnan csak térden csúszva, jelentős súlyokat emelgetve lehet kiimádkozni. Döntenem kell, drift vagy internet. Nem volt nehéz a választás, kilőttem a routert. A lakás bermuda-háromszögében sajnos továbbra is akadozott a vétel, sok ott a villanydrót, tévé, erősítő, dvd, lemezjátszó, a beltéri meg 50 perc alatt bútol vissza, ha kihúzom, úgyhogy igyekeztem még szűkebben venni az íveket. Nagyjából hiába.
Az első két heti tesztelés után így összegezném a tanulságokat:
A Mini Z előnyei
-kicsi
-különböző keménységű gumival szerelt felniket cserélgethetünk rajta gyorsan, központi anyával
-elvileg tökéletes a súlyelosztása
-négy darab AAA-s ceruzaelemmel megy, tölthető változatokkal megoldható a hosszasabb használat
A Mini Z hátrányai
-kurva nehéz vele driftelni
-érzékeny a talajra
-drága, mint a fene (60 ezer körül indul)
A kibontakozás felé vezető út, úgy érzem, azokkal a keréksúlyokkal lesz kikövezve, amiket Mazda Mestertől kérek majd el a Tehén téligumi-átszerelésekor. Továbbá a Sipos mesélt valami programozható távirányítóról. Nem adom fel.
