Sipos Zoli behozta. Nem ez volt az első tankja, a Pistával közös íróasztalunkon már így is van négy szép mini prototípus. Két Abrams, egy Sherman és egy Csiha nevű japán csatamén. Valamennyi infrás, tehát lehet velük tankcsatázni.
Egyetlen hátránya a tanknak, amit szerintem hamarosan ki kell hogy javítsanak: ha megy, szép, lánccsörgéssel elegy T72-es hangot ad. Ami néha az emberek agyára megy, tehát szükség volna legalább egy halkítási opcióra. Nem merném hátrányként írni, hogy nagyon részletgazdag, de tény, hogy vigyázni kell rá. Az egy hónapos tesztelés alatt letörött róla a hét hátsó hordó, egy csomó ködgránátvető, meg még a jóég tudja, mi. Igazából ez már nem egy játszóautós, sokkal inkább makett-kidolgozottság, de ezt talán mégis inkább írjuk fel előnyként. Lélegzetelállító kézbe venni, és nyomkodni a lánckerekeket: egyesével rugóznak, akárcsak az eredetin. A felső lánctalpvédő pedig vastag gumi – órákig el lehet nézegetni
Az energiával nagyon beosztóan bánik. 8 tescós ceruzaelemmel kimegy a világból, mi legalábbis váltott műszakban gyilkoltuk vagy egy hónapig, és még maradt benne egy kis élet. Üzemórát nem mértünk, de biztos, hogy nem hal meg egy dolgos hétvége alatt.
Eleinte itt a szerkesztőségben csapattunk vele, tűz alá vettünk egy hisztérikus kollégát a kultúrrovatnál, teszteltük a terepjáró képességet és a hatótávolságot: 20-30 méterre simán ellövi az airsoft fegyverekhez való műanyag golyócskákat. 1-2 méterig még célozni is elég jól lehet vele, és minden lábszáron lőtt áldozat elcsodálkozott, milyen komolyan csíp a lövedék. Nem is szabad vele szemközt lövéssel viccelődni. Az infrás változat, amivel négyes tankcsaták rendezhetők, torkolattüzet is imitál, ennél csak megrázkódik a tank, és várni kell pár másodpercet, míg a kezelő újratölt.
Nekünk szerencsére nem kell külön töltögetni, a lövegtoronyba elég sok gombócot berakhatunk egyszerre. Ezt sokan ki se néznék belőle, Jávor Dani például, akinek egy BMW tesztautóért cserébe ott hagytam a teszttankot, egy hétig egyesével töltögette az ágyút, és így sokkal nehezebb sakkban tartani egy irodaházat.
Felnőttek tehát elég nehezen tudnak róla lehasadni. Elsőre bonyolultnak tűnik a távirányító, hiszen például a sebességet három különböző előremeneti gombbal változtathatjuk, és az eltérő sebességű helyben forgáshoz is összesen négy gomb van, aztán a lövegtorony forgatása, emelése-süllyesztése, a géppuska (csak hang) és a löveg. De elvittem tesztelni a majdnem hat éves Mártont a Duna-partra, a szennyvízülepítő mellé, ahol csak horgászok és vadkempingezők veszélyeztetik a hadműveleteket. Márton körülbelül öt perc alatt sajátította el a kezelést, utána már csak azt kellett megértetnem vele, hogy nem illik egy szalonnasütő ismeretlenre menetből ráhúzni a lövegtornyot, még akkor sem, ha valószínűleg nem sejti, hogy igazából ki tudnánk lőni a szemét.
A T72-es elég jól vizsgázott a természetben, megható elszántsággal csörtetett a dzsungelben, de azért nem igazán ide való. Egy idő után a növényekről annyi sáros por hullott rá, hogy a lövegtorony krákogva forgott, bizonyos irányokba meg egyáltalán nem, de aztán gyakorlatoztunk egy kicsit a barkácsáruház hátsó parkolójában, és szépen kidolgozta magából a szennyet. Tehát inkább beltérbe, vagy legalábbis nem porba-sárba való. Fantasztikus technika, 32 ezerért ménkü sok olyan játékot tudok, ami ezerszer unalmasabb.
