Kicsit formabontó módon ezúttal nem a klasszikus, blog- és kiadványépítő sémát követnénk, hiszen saját történetemet, bulvárul: sztorimat, nem most mesélem el. Dióhéjban talán annyit, hogy végigjártam a Matchbox-Tuzex (csehszlovák Konzumex)-bovdenes-kötöttpályás-távirányítós utat (leágazások a pedálos Moszkvics, 148-as Tatra, makettezés felé - ez még manapság is tart), néha egy picit ugyan kilógva a tizenkettő egy tucat-autógyűjtő sémából, de ez gy hosszú-hosszú történet, amit majd egyszer megírok.
Most legyen elég annyi, hogy harminc múltam, életem során sosem voltam kisautók nélkül, gyermekkorom és mostani állapotom közötti különbség csupán annyi, hogy akkor nem kellett magyarázkodnom otthon, ha dobozzal állítottam be, most pedig csak kérdőn néznek rám. Sokan. A kasszásnő, a feleségem és a vendégek. Utóbbiak csak annyit kérdeznek: és hol a gyerek? Ilyenkor kedvesem csak rezignáltam felém mutat...
Na igen, egy ideig lappangott, de az utóbbi két-három évben egyre erősebben érezteti hatását a játékmánia. Az egy dolog, hogy a kis fémmaketteket megtartom és gyűjtöm (van egy szép sorozat Mercedes kabrióm is, egyik legjobb ajándék, amit kaptam), sőt, még az is elmegy, hogy az Airfix MkV-B Spitfire masszív doboza is megmaradt a kisebb Revellek és a Tamiya T-34-es mellett, de az már kicsit beteg, hogy szépen, lassan, módszeresen elkezdtem felvásárolni a hipermarketek szemetét. Tudatosan a legolcsóbbat (mindamellett élethű és nekem tetszőt) keresve, eltökélt szándékom, hogy lesz egy Gagyigyűjteményem.
Persze akad otthon egy igazi, klasszikusnak mondható, régi Tamiya TT-01-es alvázam, de az igazat megvallva már évek óta nem láttam. Ellenben egyre komolyabban izgat az RC-zés megint, kéne építeni egy nitrós E30 M3-ast...
Külön megörültem annak, hogy végre beindult ez a blog, így legálisan, munkaidőben lehet játszani, ki ne szeretné ezt? Le is csaptam gyorsan első teszatutónkra, hiszen 1:10-es (ezt még olyan, amilyen szinten el is vezetem), elektromos (nem morognak a zaj miatt itt, a belvárosban és kis helyen is lehet vele játszani), ráadásul off-road, ami nagy előny. Az on-road (utcai, aszfalt) autók is kitűnőek, de tényleg maximálsian sík terepre van szükségük, hiszen egy kicsit nagyobb hézagba oldalvást csúszva már képesek eltörni a felnijüket. (Szerencsére ilyen sík területünk is van a garázstetőn.)
Na, csapjunk a lecsóba, a többit majd a kommentalakban kidumáljuk.
A Himoto kínai cég, kínai gyártmány. Ennek ugyan van még kis dehonesztáló felhangja a sznobok körében, de ha kicsit is belegondolunk, akkor tudjuk, hogy 95 százalékban már itt készül manapság minden, amiben elektron kóborol, az RC-cuccok tetemes hányada is. Persze a kínaiaknak másolásból nincs szükségük különórákra, de tény, hogy ez az alváz, sőt, az egész Himoto kínálat meglepő átgondoltságot sugall. És ez - kombinálva a jó árral - a piac talán legkedvezőbb ár/érték arányú kombinációját adják az 1:10-es méretarányban.
Szögezzük le gyorsan, hogy ez messze nem többszázezres profi cucc, ennek ellenére minden további nélkül rajthoz állhatunk vele, feltéve, ha a versenykiírásnak megfelel. Márpedig jó eséllyel meg fog, hiszen sok, nevesebb gyártó nem ad ilyen áron ennyit, aztán mégis rajthoz állhatnak.
Ami remek, az a tény, hogy az alkatrészek túlnyomó többsége és az alváz is unifikált. Így egy ilyen 36 500 forintos RTR (Ready To Run/Race) készletből idővel bármit építhetünk brushless (szénkefe nélküli) -motorostól nitrósig (a robbanómotoros modellek gyűjtőneve) off-roadtól on-roadig, csak a pénztárcánk szab határt.
És itt álljunk meg egy pillanatra. Gondoljuk végig, mi a kifizetődőbb: egységnyi idő alatt három-négy Tescós hulladékot elhasználni, vagy egy ilyen jól felszerelt, alapszintű, ám félprofi cuccot bütykölgetni évekig? Megsúgom: a második verzió a nyerő, már csak azért is, mert a kopó-fogyó alkatrészek (éppen az unifikáció és tömegtermelés miatt) pár száz forintba, de maximum másfél-kétezerbe kerülnek. Ugye, mennyire hasonlít a valós, 1:1-es világhoz?
Az erőátviteli rendszer (difik, osztóművek, féltengelyek) egyaránt jók a nitrós ill. elektromos meghajtáshoz, alapvetően optimálisan, kcisit túlméretezettek. A differenciálmű fém fogaskerekes, a kardán eloxált alumínium, ahogy a féltengelyek, a kerékcsapágyak, motorhűtő és részben az olajos lengéscsillapítók is. Bizonyám, nem olcsójános dörzslengéscsillapítók, hanem komoly, olajjal feltöltött, szabályozható rugó-előfeszítéssel (műanyag közbetétekkel). Ezekbe tetszőleges sűrűségű olajat tölthetünk, a pálya karakterének megfelelően, ráadásul a rugótornyokon, a lengőkarokon és a kormányösszekötőkön is több bekötési pontot találunk, így a futómű karaktere mellett a kerékdőlés is álltható mind a négy keréken, az elsőkön az összetartás is. Gagyi, olcsó kínai? Nem is annyira.
És akkor még nem beszéltünk a temérdek, fém tuningalkatrészről. A dobozban található kis füzetecskéből cikkszám alapján rendelhetünk bármit.
A csomagban ott a pisztoly -távirányító is, kellően erős rugós előfeszítővel (ez az olcsóbb megoldás) a kormánykeréken, ellenben két finomszabályzó (trim) tekerővel, töltővel, akkucsomaggal. Az 1800 mAh-ás csomag 45-60 percnyi masszív terepezéshez elég, az 540-es alapmotor szépen mozgatja a háromkilós gépet (bár ez lenne az első, amit erősebre cserélnék, nagyobb hűtővel). A súlya éppen elég ahhoz, hogy a nézelődők bokájára odafigyeljünk, nem kellemes élmény, mikor 25-30 km/órával becsapódik egy Truggy (Buggy-Truck).
Értelemszerűen ezzel odakinn kell csapatni. A lakás egyszerűen egy 1:10-es autónak kicsi, ráadásul komoly szükség van a menetszélre a hűtés miatt. Túlmelegedés esetén szerencsére letilt az elektronika, nem esik komoly kár a gépben.
A ballonos, ragasztott off-road abroncsok kemény felületen gyorsan kopnak, laza talajon azonban kiválóan működnek. A Truggy természetesen összekerekes, központi osztóműve nincs, fixen hajt mind a négy kerék, azért is akad egy műanyag fogaskerék a difikben, ha feszülne a hajtás (sok, erős földetérés, nagyon laza talajon hajtás), inkább az fogazzon le, pár forint a pótlása, ráaádsul közben szerelhetünk is.
Csapatni remekül lehet vele, a fékkel-gázzal játszva bármikor csúsztatható, kemény futóműbeállításokkal, driftgumikkal pedig jó felületen simán koppkeresztben közlekedhetünk. Az ugrásokat jól bírja, komolyan szinte soha nem koppant le, egyedül a lexan-karosszériát rögzítő sasszegek hiánya miatt (otthon felejtettem őket) néha elhagytuk a bódét, de különösebben nem befolyásolta a játékélményt.
A hatótáv, még itt, a panel udvarban is kielégítő, a trimmelés remekül működik. Alapvetően nem okozott csalódást az 1:10-es Himoto Truggy. Helyenként ugyan kicsit sorjás a plasztik, de az alváz meglepően robusztus, jól felszerelt és több fémalkatrészt tartalmaz, mint azt elvárnánk. Messze nem kőprofi cucc, de egy alapszintű belépőnek több, mint elegendő.
Mondom: építeni kéne egy nitrós szörnyet...
Az utolsó 100 komment: