A doboz méretes, a buggy sokat ígérően lapít odabent, pedig nem egy vorsprung durch technik. A titka másban rejlik.

A mi lakásunk lényegében egy hatalmas parkoló. Nem nagy etwas, akinek két gyermeke van, az tudja jól, hogy amíg kicsit fel nem cseperednek, addig lényegében csak ideig-óráig van rend, mely pillanatok alatt képes őskáosszá változni. Ez nálunk úgy néz ki, hogy középkori/fantasy-elemek keverednek mindenféle járművel. A nap bármely szakaszában képes hirtelen a lábunk alá ugrani bármi, hatványozottan érvényes ez este-éjszaka. Biztosak lehetünk benne, hogy miután rendet raktunk és az alvó gyerekek miatt óvatosan járunk-kelünk a lakásban, na akkor valamelyik sarokból a talpunk alá veti magát egy kivont kardú sárkánylovag, egy rücskös hátú dinoszaurusz vagy egy gombnyomásra villogó rendőrautó.

Hamar megtanulunk befelé üvölteni.

Ötletes segítség a kis fül, ennél fogva kihúzhatjuk a doboz tartalmát

Mondjuk a rendőrautó külön fájdalmas, mert hangosan vijjog is, éjjel pedig elképesztően szívbe- és agyba markoló tud lenni a hangja. Illetve vijjogott, amíg le nem merült benne a három gombelem, ami a szirénát és a ledeket látta el delejjel. Ilyenkor ezeket elfelejtem pótolni és pár nap múlva már nem is emlékszik rá senki, hogy tudott ez szirénázni is.

Mondjuk az önmagában engem meggyőzött a Carrera-cuccok strapabíróságáról, hogy az említett pici kis rendőrautó szinte napra pontosan két éve került hozzánk. A fiam akkor még nem volt két éves, most pedig már pár napja elmúlt négy. A pöttöm kis pullback-Mini még viszont mindig működik. Igaz ugyan, hogy az egyenesfutás helyett Parabolica-ívben kanyarodik jobbra, igaz, hogy orrán már igencsak viharvert a festés, de ugyanolyan elánnal rohan neki a falnak, mint két évvel ezelőtt, a mechanikája nagyon strapabíró (pedig már ráléptem én is és régebben csak rátámaszkodva húzták fel a gyerekek), a karosszériája töretlen, egyedül a hátsó légterelőt dugta fel egyszer András az orrába, de azt kidobtuk, Minire nem kell. Ja, és a gumija nem fordul le a felniről soha, mert a felni köré van húzva, mögé is.

Szóval a Carrera-cuccok nálunk bizonyítottak.

Nincs nagy kamu, egyedül a szervókormányzás pontatlan, de annak kell örülni, hogy egyáltalán van, nem egy két állásban pattogó, buta kormányművet kapunk

Ezt azért hangsúlyozom így, előre, mert az RC Red Bull Buggy névre hallgató, 1:16-os méretarányú modell nem túl bizalomgerjesztő. Oké, a doboza szép, látszik benne jókora autó, ott van rá felírva a kívánságlista 40 perces menetidőn át a servotronic (khm) irányításig minden, de láttunk már ilyet. Kicsit talán túl harsány, sok színű az én ízlésvilágomnak, na meg nem is nagyon szeretem, amikor a gyerekjátékokat energiaital-matricába csomagolják, de mindegy, nem lesz nálunk sokáig, aztán majd autózunk valami mással. A 2.4 Ghz-es sáv garantálja, hogy nem fogjuk zavarni egymást senkivel és semmivel (másik RC autóval sem).

Addig is azonban alaposan tesztelünk. Ez azt jelenti, hogy minden nap egy lemerülésig használja a fiam a buggyt. Ez több, mint elég, a negyvenperces menetidőt tényleg tudja a gép, bár van úgy, hogy mi hamarabb kapitulálunk. Mert lakásba igazából nem való. Egyrészt nagy (1:16), másrészt tényleg meglehetősen gyors (szemre tudja a 20 km/órát), harmadrészt pedig odakint sokkal jobb móka csapatni a bütykös gumis rettenettel, mint odahaza a parkettán.

Már csak azért is, mert a buggy cseppálló, talán ezért is került az egész hajtáslánc a rugózott, hátsó tokba, ami járműtervezési szempontból nagyon rossz megoldás, cserébe nem ázik el, amikor átrongyolunk egy tócsán.

Igen, rongyolunk – és itt egyben elérünk a legnagyobb hibájáig –, mert nagyon mást nem is lehet. Felnőttként oké, kezelhetően hirtelen a gyorsítás-lassítás, de gyerekeknek nehéz lesz. Túl rövid úton jár a gázkar és nagyon hamar eléri a maximumát. A kicsi gyerekkéz hüvelykujja megbirkózik a feladattal, pláne, hogy jár a távirányítóhoz nyakbaakasztó, így annak (amúgy nem nagy) súlyát nem kell tartania, de túl direkt a gáz, ellenben a kormányzás elég langymeleg. Igaz, legalább lineáris, de ne várjunk precíz szervóvezérlést, jó eséllyel egy motorról fogasszíjjal lehajtott egységgel van dolgunk, van egy spétje, amit szokni kell és persze a műanyag futóműelemekben is van némi egészséges lógás. Terepen ez persze nem baj, csak nem volt hozzá elég jó idő, hogy odakint is kipróbáljuk rendesen.

Az akkucsomag nem túl nagy, de a negyven percet kihúzza. Kérdés, hogy meddig bírja a vezeték a törést és a ki-berakást. Mert tölteni csak az autón kívül lehet.

Még ez sem lenne akkora gond, de üzemmód-szabályzója sincs, mint az olcsóbb modelleken, így nem tudjuk korlátozni a teljesítményét, ami pedig sokszor jól jön, pláne a tanulási fázisban, amíg a kisember ráérez a dolgokra. Éppen ezért nálunk ez komoly csattanásokkal és karambolokkal járt.

Valószínűleg azonban gondolhattak erre a Carreranál, mert a lökhárítókat meglehetősen masszívra tervezték, így az első két nap kőkemény roncsderbijét zokszó nélkül kibírta a gép. Még csak ki sem fehéredett a műanyag lökhárító a felfogatásnál (ez amúgy közvetlen előzménye a letörésnek), a gumik kopása sem túlzott, bár látni már a puhácska keveréken, hogy kopnak a bütykök.

Ennyit rugózik be, nagyjából két centimétert. Nem sok, rossz úton el is pattog, de még kezelhető marad. Játékszer ez, nem szabad rá még csak félprofi cuccként sem gondolni.

Mivel a rugózást és a lengéscsillapítást is csak a rugókra bízták, így nem egyenletes talajon meglehetősen pattogós a gép, de azért aránylag kezelhető marad és tényleg alig másfél óra alatt feltöltődik ismét. Érdekessége még, hogy rendes differenciálműve van, így képes tisztességesen kanyarodni, ellenben ha bármelyik hátsó kerék a levegőbe kerül, akkor vége a dalnak és kézzel kell leszedni az akadályról.

Most már lassan egy hete lakik nálunk az RC Red Bull Buggy és ahogy egyre bátrabb és bátrabb manőverekbe, ugratásokba és nagy tempójú kaszkadőr mutatványokba van belekényszerítve, úgy kezdem én is megérteni, miért kérnek el érte 21 690 forintot.

Mert bírja, meglepő módon, de bírja. Játék ez, ne várjunk tőle többet.