Hezitáltam, kisautóblogra való-e a Sierra lefestése, vagy sem. Aztán rájöttem, hogy tökéletesen helyénvaló itt kitárgyalni a dolgot.
Nagyon egyszerűen meg tudom magyarázni. Kezdjük azzal, hogy játszós autó, tehát kicsit erőltetett módon így is kapcsolódhat. Sokkal fontosabb azonban, hogy a festés minden egyes mozzanata a makettezésben gyökerezik. Én már akkor matt fekete és szürke autókat festettem,mikor még jogosítványom sem volt. Elő is fogom keresni a romokat, valahol még meg kell legyen a matt fekete RS500 Sierra, a szürke topcsoppolt bogár, meg esetleg a Robocop Taurus, bár ez utóbbi emlékeim szerint elég hiányos volt már a dobozba kerülés pillanatakor is, amikor elköltöztem a szülői házból.
Már vagy húsz éve vonzódom a matt festésű autók iránt, volt mattszürke Barkasom, az első Transitom is volt matt szürke-terepfoltos, majd fekete, a Caprim matt fekete, majd szürke terepfoltos, az Intruderem szürke terepfoltos majd matt fekete. A fagyis is matt szürke lett, igyekeztem a RAF Tornadók színvilágát leutánozni. Az az igazság, hogy az air superiority grey mindennek jól áll. Gondolom nem szorul komoly magyarázatra, hogy a sok szürke rejtőfestésű F-16, F-14, MiG-29 és egyéb makettek összerakása miként hatott a projektjárgányok színválasztására. Az a baj, hogy a festésig mind eljutott, de valahogy a low visibilty feliratok, jelzések mindről lemaradtak.
A Sierra az elmúlt két tél alatt szerzett pár harci sebet, meg ugye az évek is hagytak rajta nyomot rendesen, ezért ért már bennem az elhatározás, hogy kap valami gyorsan kivitelezhető új festést. Ilyen esetben pedig csak matt felület jöhet szóba. Még akkor is, ha az utóbbi időben boldog-boldogtalan matt feketére, meg matt szürkére fóliázott autóban feszít. Még a BMW is előjött gyárilag matt festésű kocsikkal. Kezd divat lenni, de engem ez nem tántorít el, különben is, én kezdtem előbb.
Se szürkét, se feketét nem akartam, viszont a sivatagi sárgára festett harceszközök mindig is nagyon tetszettek. Egy egy desert yellow Hummertől sírva tudtam fakadni, mikor a CNN-en mutatták az első öbölháború képeit. Szerencse, hogy nem száradtak ki a könnycsatornáim, amennyi Hummert és RAF vadászrepülőt akkoriban mutogattak. Akkor a szín már meg is lenne, kicsit patkány autóm sivatagi sárga festést kap.
Itt megállt egy kicsit a folyamat, gondolkodóba estem. Sivatag. Patkány. Sivatagi patkány. Desert Rats. Ó, csodás, kezd kialakulni egy úgynevezett koncepció. Hiszen a Sierra nem csak német, de brit autó is, a brit hadseregnek meg van egy legendás alakulata, a Desert Rats. Készen vagyunk, irány a festékes polc.
Szinte minden korábbi esetben Trikolort használtam, minden fontos szempontnak megfelelt. Ez a Trinát matt sorozata, alapszínek, meg pár egyéb árnyalat is beszerezhető. Az ára kimondottan baráti, és a legfontosabb: bitang jó matt felületet ad, ha ügyesen festünk. Elárulom a titkot, nekem milyen módszer jött be eddig legjobban. Pontosabban két módszer.
Az egyik esetben (amit a Habanám matt zöld festésénél alkalmaztam) a festéket vastagon fújtam fel a felületre, egészen tükörfényes lett a bevonat. Erre azért volt szükség, hogy a lehető legjobban fedjen a szín, és vastag is legyen a bevonat. Hagytam megszáradni, másnap pedig egészen elhígítva a festéket, nagyon sok menetben, gyakorlatilag csak átködöltem a fényes alkatrészeket. A végeredmény teljesen matt felület lett, ami szinte finom csiszolópapírnak is elmenne.
A másik esetben nem volt időm ilyen sok időt várni a száradással, ezért eleve sok vékony réteggel dolgoztam. Ez azért jó, mert a mattító adalék nem tud beágyazódni a vastag festékrétegbe, így tökéletesen fénytelen lesz a kifújt festék. Egyébként a legolcsóbb, OBI/Baumax/Praktiker boltjaiban is beszerezhető, kompresszorkiegészítő készletben lévő szórópisztollyal dolgozom, ez a feladat nem igényel profi szerszámot. Megjegyzem, sikerült már ebből a pisztolyból szép fényes felületet is fújnom.
Az utóbbi, vékony rétegekkel operáló technikát alkalmaztam most is. A korábban kissé fénysérült lökhárítót és jobb első sárvédőt annyira helyre pofoztam, hogy messziről emlékeztessen az eredeti formára. A lemeznél egy kis kalapács, a lökösnél PUR-hab és üvegszálas műgyanta használata segített a kívánt eredmény elérésében. Ne legyenek senkinek kétségei, az igényeim alacsonyak voltak, nem akartam én hibátlan előkészítést a négyrétegű gyöngyház alá. Úgyis jön majd egy gumifal, vagy szalagkorlát, nem kel túlzásokba esni.
Legtovább talán a nem festendő felületek kimaszkolása tartott. Mert persze katonai, meg harctéren festett a koncepció, de azért bizonyos szint alá nem megyünk. Meg különben is, szerintem jót tesz a látványnak a homokszín és a fekete alkatrészek kontrasztja. Kevéske időt felemésztett a szín kikeverése is. Nem akartam én belebonyolódni mindenféle színmintákkal való összehasonlításba, meg színspektrométeres elemzésbe, elfekvő festékkészletek rendelgetésébe. Fogtam a maradék festékeimet, és nekiálltam kotyvasztani. Illetve egy doboz okkersárgát vásárolnom kellett, ez volt a kiindulási alap. Igazából csak fehéret és feketét kellett hozzá tenni, és sikerült kikevernem egy olyan színt, amire barátnőmmel közösen azt tudtuk mondani, hogy egész jó. Mert ugye a színválasztásba a nőket is bele kell vonni. Látod drágám ott azt a cuki NATO terepmintás Abramset? Az a svéd rejtőmintás Leopard, az valami csodás...
Egy nagy vödör nitrohígító és az előre bekevert két liter festék csak arra vártak, hogy felhasználjam őket. Talán nem mondtam, egy műhely előtti placcon, a szabad ég alatt fújtam a kocsit. Szél nem nagyon volt, de az eső lába a távolban bizony a földig ért. Szerencsére, csak akkor kezdett picit szemetelni, mikor már a harmadik hártyavékony rétegnél tartottam. Sikerült komoly felhőszakadás nélkül befejezni a festést. Elkezdtem lehámozni a takarásokat, mikor leszakadt az ég. A festék, a sok vékony réteg miatt addigra már egészen jól meghúzott, de ezért még messze volt a száraztól. Eleinte aggódtam, hogy most mi lesz, aztán rájöttem, hogy a csatamezőn átfestett hadigépek esetében a kutya nem foglalkozik az ilyesmivel, legyen színe, oszt kész. Sőt, igaziból így akartam.
Ezzel kissé megnyugtattam magam, és míg száradt a festék, csináltam két homokszínű Ford emblémát a kocsira. A Sierra feliratot direkt fújtam együtt a kocsival, és úgy gondoltam, a kék ovál elég hülyén mutatna a homoksárga felületen. Csak annyit kellett tenni, hogy a korábban leszedett oválok hátulját megcsiszoljam, ott, ahol a kék terület van. Érdemes kicsit több időt szánni rá, és nem durva papírral húzni meg a felületet, mert úgy a karcokban megülhet a kék festék (tudom mit beszélek, az egyik jelvényről pont emiatt le is kellett mosnom a kékes-homokszínt). Ha már eltűnt a kék szín, a krómozott betűk és keret megmaradnak, az egészet telibe lehet festeni hátulról. Nekem kimondottan tetszik a végeredmény.
Végső simításként fel szerettem volna festeni a Desert Rats emblémáját. Szerencsére elég egyszerű a forma, egyetlen színnel is felfesthető. Szabad kézzel elég macerás lett volna, betűkivágás meg kicsit puccos megoldás lenne egy ilyen autón: csináljunk stencilt!
Képszerkesztőben megfelelő méretűre nagyítottam a patkányos logót, kiprinteltem, majd az egészet egy kartonra ragasztottam. Éles pengével kivágtam a körvonalakat, figyelve arra, hogy a keret és a belső részek között maradjon anyaghíd, különben kiesik a közepe. A patkány farkánál egy kicsit libegős volt a forma, oda utólag raktam egy merevítést. A kész stencilt kis mágnesekkel rögzítettem a kasztnin, az egyszerűség kedvéért flakonból fújtam a feketét. Óvatosan leemeltem a mágneseket, majd a stencilt, a patkány szemét sniccerrel belekarcoltam a fekete festékbe. Természetesen a stencil alá is beszórt a spray, a körvonalak nem mindenhol voltak élesek, de ez most inkább tetszett, mint zavart.
A kocsi innentől kezdve - legalábbis ami a külsejét illeti - készen állt a játékra. Elégedett vagyok a végeredménnyel, mert egyenletesen matt felületet sikerült fújni, szerintem jól is áll a kombinak a szín. Meg aztán modelleztem is egy kicsit, igaz, most 1:1 méretarányban.
