Elegem volt a zajból, bemenekültem az irodámba. Csörömpöl a tank, gumilövedékek pattognak. A bent nyaraló gyerekek a versenypálya körül zsizsegnek, ahogyan a komplett kult-, sport-, és techrovat. Őrjöngenek, játszanak, versenyeznek. Egy átlagos nyári csütörtök délután a szerkesztőségben.
Épp most indult ez a blog, de álmunkban sem gondoltuk volna, hogy hirtelen ennyi tesztelnivaló és felajánlás érkezik, lassan ott tartunk, hogy a távirányítós autókból több van, mint rendesből, lassan a Totalcar lesz a kisauto.blog.hu alrovata. Ha ez így megy, kivezényli Új Péter a karhatalmistákat. Ja nem, ő is játszik. Bocs.
Szóval a nagy zajt elkerülendő bemenekültem a vackomba, és bámultam kifelé az ablakon egy másodpercig, mikor megint észrevettem ezt:
Nem méretpontos, nem is különösebben szép, korhűnek se feltétlenül mondanám. Árpád írt cikket az erdetijéről, és a hasonlóság elég jó, de ez nem modell, hanem egy egyszerű ablakdísz. Annak viszont csodálatos. A kis anya alul szívdöglesztő. Az imitált repülőgép-futómű csodás. Szóltam Árpádnak kattintson párat, a galériában lehet nyálcsorgani.
A kínaiak - mert ott készült nyilván- már az olasz életérzést is másolják. Ehhez kell a tudás.
Egyébként Enderbaba hozta Árpádnak pár hónapja Olaszországból, de gondolom érthető, hogy az én szobám párkányán jobban mutat, mint abban a rendetlenségben. Ugye?