Azt mondta gyors telefonos összefoglalójában a magyar "pilóta", hogy ezt sajnos ő rontotta el. Szeretnék én olyan bénázást elkövetni, mint amit Tóth Antal hozott össze a Carrera-világbajnokságon. De tényleg, amikor ebben a sportágban valaki úgy csúszik le a dobogóról, hogy előtte csak német és osztrák versenyzők vannak, az szinte felér egy győzelemmel. Mint ha japánok mögött lennél negyedik origamiban, kínaiak szorítanának le a dobogóról pingpongban, úgy, hogy mindenki más, aki nem japán, vagy kínai, csak mögötted kullogna.
Magyarország nem egy slot-car nagyhatalom, de a Tóth családnak köszönhetően ott vagyunk már a világ slot-car térképén. Ugyanis 2012-ben Antal fia, az akkor hétéves Benjámin képviselte hazánkat a Carrera VB-n – igaz, akkor nem sikerült bejutni a döntőbe, de egy hétévestől már az is komoly eredmény, hogy összemérhette magát a világ legjobbjaival. A családfő viszont viszont nem takarózhatott alacsony korral, kevés tapasztalattal, hiszen a magyar bajnokságot már igazán komoly versenyekben nyerte meg, az otthoni pályán, amin három éve még Benjámin gyakorolt, most ő koptathatta fényesre a kontrollert.
Sajnos idén mi nem lehettünk ott a Nürburgring főépületében felállított pályánál, hogy élőben nézhessük végig a csatákat, de a három évvel ezelőttiből kiindulva most sem lehetett kisebb a versenyzők akarása és a feszültség. Ami nem csoda, nem csak a dicsőség és a Carrera-kupa járt a győztesnek, de egy tízezer eurós utazást is nyert a bajnok. Azért azon már van mit izgulni, ha ekkora a tét.
Tizenkét országból tizennégy versenyző állt az összesen 40 méter hosszú Carrera-pálya mellé, hogy teljesen egyforma, véletlenszerűen kisorsolt, vadonatúj Ferrarikkal és Astonokkal álljanak rajthoz. Ami slot-car versenyt eddig láttam, mindben két fontos visszatérő elem határozta meg, hogy valaki mennyire jó eredményt ért el a végén: ügyes nyálazás, és a hidegvér. A kocsik hátsó – meghajtott – kerekét benyálazott ujjal tisztítják meg a versenyzők, minél zsírmentesebbre, pormentesebbre sikerül nyalni a slickeket, annál jobb lehet a rajt és az első pár kör. A hideg fej pedig abban segít, hogy a totális koncentráció mellett az ember ne izgassa fel magát azon, ha valaki megelőzi, vagy esetleg ő maga kisodródik. Hiába villámgyors valaki, ha minden második körben kirepül a pályáról, mire a segítők észreveszik, és visszarakják a pályára, simán elmegy 2-3-4 másodperc, de akár több is. Ez olyankor, mikor egy teljes kört megtesznek a versenyautók 8-9 másodperc alatt, akár több körös hátrányt is okozhat.
Azért ezt a 8-9 másodperc/kör időt érdemes kicsit tovább boncolgatni. Ez, ha a 40 méteres pályával számolunk, 16 km/órás átlag sebesség, ami, hogy ha méretarányosan felszorozzuk (1:32-es autókkal versenyeznek), kijön, hogy olyan gyorsan kell menni, mint ha egy 1,25 kilométeres pályán kellene 512 km/óra tempós átlagot menni. Ehhez azért kellenek a reflexek, na.
A végső sorrend (a verseny 24 körös volt, zárójelben a versenyzők összideje):
Erich Öhler (230,534 másodperc) – Ausztria
Dominik Mühlberg (251,089 másodperc) – Németország
Tobias Radlinger: (258,375 másodperc) – Németország
Tóth Antal: (265,003 másodperc) – Magyarország
Tóth Antal egyáltalán nem tűnt csalódottnak, amikor a versenyről kérdeztem, azért egy ilyen mezőnyben "csak" negyediknek lenni nem kis fegyvertény."Majdnem, hogy családias volt a légkör, ez nagyon meglepett, 2012-ben mindenki morcosabb volt, senki senkire nem mosolygott. Idén ment végig a poénkodás, a nevetgélés: pacsi akár kiestél, akár nem, ha jó időt mentél, ha nem. Még akkor, 2012-ben megfogadtam, én is eljutok egyszer versenyzőként a VB-re – hát most sikerült.Célom a legjobb 4 közé jutás volt, ez sikerült. Nem mondom, megfordult a fődíj is a fejemben, de kinek nem? Magamnak köszönhetem, hogy csak 4. lettem, de olyan ideges voltam amilyen még életemben nem." Hiába csúszott le Antal a dobogóról, a negyedik helyezést is elismerték a carrerások: egy külön az alkalomra gravírozott iPad és egy limitált szériás, szintén gravírozott Timex óra emlékezteti a nagy csatára.
Nálunk nincsenek évtizedes múltra tekintő klubok, ahol gigantikus pályán, akár saját készítésű autókkal már generációk nyomkodnák a szabályzókat. De úgy tűnik, egyre többen vannak, akik – hála a Carrerának – komolyan belebonyolódnak ebbe a szobai autóverseny-sportba. Talán nem kell sokat várnunk, hogy legyen egy magyar világbajnokunk.
