Ha az impulzusvásárlás betegség, akkor az unokaöcsém garantáltan klinikai eset. Akadt már néhány neccesen indokolható vétele, de a legutóbbit tényleg nem lehetett kihagyni. Vett egy quadrocoptert:

Azt hiszem eredetileg dezodorért ment, de a plusz tizenkétezres kiadás végül is indokolható, mert az alig tenyérnyi gép állati jól repül. A kütyü a Revell gyártmánya, amit eddig csak a makettjeiről ismertem, de valószínűleg én vagyok tájékozatlan. Nem tudom elképzelni, hogy ennél kevesebb anyagból kihozhatták volna, a fő szerkezeti elem a NYÁK-lap. Nem csak a chipeket ültették rá, de a négy vékony csápja tartja a motorokat is, középen az akkuval. A töltőcsonkot sem bonyolították túl, ez is az alváz egyik nyúlványa, és meglepően hosszú ideig kell rádugni az USB csatlakozóra: a 75 milliampert bő negyven perc alatt szívja fel az apró akku.

Ha az ember egyszer beállítja a trimmeket, akkor elképesztő stabilan repül, hála a négy forgószárny giroszkóp hatásának. A gázkarral szabályozzuk a repülési magasságot, de akár a függőleges tengely körül is megforgathatjuk, ezen kívül pedig a szokásos módon repülhetünk négy irányba. Sajnos a stabil nem azt jelenti, hogy könnyű irányítani, eleinte szinte lehetetlen lebegni vele, örültem, ha tíz másodpercet a levegőben töltöttem csattanás nélkül. Mivel szinte teljesen szimmetrikus a gép, nehéz repülés közben kitalálni, hogy merre is megy, mi abban egyeztünk meg, hogy a fehér rotorok vannak az apróság elején. Pár óra gyakorlás után egész komoly mutatványokat lehet vele előadni, persze ebben az árkategóriában nem kell szaltókra, vagy piruettekre gondolni, de a szék alatt átrepülni, vagy egy bankkártyára leszállni is tisztességes kihívás.

A szobajátékok legnagyobb hibáját itt megoldották, mert 2,4 Ghz-es távirányítóval szerelik, szóval a napfény nem hülyíti meg, mint az infrás társait. Egy apró hibája van csak: szűk tíz perc alatt lemerül, ennyi idő alatt viszont rengeteg kárt tehetünk a függönyben, növényekben, papagájban, és még ki tudja, miben.