Gyűjteményem eddigi fénypontját mutatom be nektek, legutóbb már láthattatok belőle egy részletet, méghozzá az egyik ülés formájában. Azóta kettő lett belőle és bekerült a végleges helyére - de ne szaladjunk ennyire előre.

Ez az első makett, amit ilyen formában valósítottam meg, és valószínűleg a készítője sem gondolná, hogy amit ő virtuálisan megalkotott, nálam ott áll az asztalon. A Google 3D modell megosztó oldalán találtam rá, az első volt amire rákerestem, mivel személyes kedvencemről van szó. Bármilyen formában szeretem a Nissan SX sorozatát, vagyis a Silviát. Lehet S12-es, S13-as, S14-es vagy S15-ös, számomra a legszebb autó, és mióta makettezem, ilyet szerettem volna építeni, de egyáltalán nem volt belőle letölthető sablon vagy modell, valószínűleg azért, mert nem túl ismert autó.

A Google 3D-s részéről is kevesen hallottak, még informatikus körben is tágra nyílt szemekkel hallgatták, miről beszélek. Ugyanúgy működik, mint egy képmegosztó oldal, csak ide egy bizonyos programmal, a Google Sketchuppal készített modelleket lehet feltölteni. A program alapverziója ingyenes, de az is bőven elég arra, hogy ha valaki ért hozzá, megalkosson bármit.

Sajnos ez a program arra nem jó, hogy kiterítsük a modellt kétdimenziós rajzzá, ehhez egy másik programra, a Pepakurára volt szükségem. Szintén ingyenes, teljes verzió, tehát eddig nem költöttem semmit a hobbimra. Az utóbbi program azonban nem tudja kezelni a Sketchup kiterjesztését, ezért először át kellett konvertálnom, csak utána tudtam piszkálni a modellt kedvemre. Babra munka, de megéri foglalkozni vele.

Miután kiterítettem az alkatrészeket, addig rendezgettem a lapokon, hogy minél kevesebb papírt használjak, így kaptam meg a nyomtatható állapotot. A textúrákat nem tudja átvenni a Pepakura, ezért fehér minden alkatrész, de ennek én örültem, mivel minden porcikáját átdolgoztam összeragasztás után. A legnagyobb előnye ennek a módszernek, hogy a megtervezett modellek minden arányukban igazodnak a valódi darabhoz, így a legélethűbb formájában építhető meg a makett.

Tömítőanyagot egyáltalán nem használok, pusztán a zselés pillanatragasztó és a festékrétegek adta lehetőségeket használom ki csiszoláskor, így a lényeg nem változik: ez még mindig papírmakett. Miután összeraktam a kasznit, az egészet átitattam akril-lakkal, ami száradás után lehetővé teszi, hogy foszlás-, és szakadásmentesen dolgozzak az alkatrészen. A tető és a karosszéria külön készült el, így maszkolás nélkül festhettem az előbbit feketére.

A beltér eredetileg nagyon silány volt, nem voltak kezelőszervek, sem ülések, de ez így volt jól. Így szabadabban dolgozhattam ki a részleteket, és saját elképzeléseim szerint építhettem meg az üléseket, amiket külön töltöttem le a Googleról. Itt is minden papír.

A legnagyobb kihívás a hátsó szélvédő volt, mivel három ablakfelület találkozik, és így alkot egybefüggő ablakot. Hajlítani nem lehet a vetítő-fóliát, vagyis lehet, csak nem marad meg az így kialakított forma. Három helyett egy darabból vágtam ki az egészet, ezért nem teljesen íves a darab, ez az egy rész, ahol jelentős az eltérés az eredeti autótól.

A kerekeket egy barátom tervezte nekem, mert ilyeneket sem tudtam beszerezni. Az ötágú Nismo drift felnikre teljesen ráültettem a kasznit, annyira, hogy az első kerekek még épp el tudjanak fordulni. A kormányművet szigetelt rézvezetékkel oldottam meg - tulajdonképp a szigetelés van ragasztva, és benne a vezeték szabadon forog. Sokáig törtem rajta fejemet, végül ezt a megoldást találtam a legegyszerűbbnek.

A legközelebbi makettben már szép is lesz a futómű, nem csak egyszerű és használható. Egy veterán autón dolgozom, amin minden részlet maximálisan ki lesz dolgozva.