Bizonyos időközönként felbukkannak újabb és újabb összeállítások a régi magyar reklámfilmekből. Mindet nem nézem meg, de azért félévente, évente egyet érdemes végigülni, mert szokott lenni a sok unalomig ismert között pár frissen újra felfedezett darab is.

Most is belefutottam egy ilyen összeállításba, aminek a közepén euforikus állapotban tapasztottam az orromat a képernyőre. Egyáltalán nem emlékeztem, hogy valaha is láttam volna. Pedig erre biztosan emlékeznék. Mert egy fiúgyerek kevés dologra vágyik jobban, mint egy távirányítós autóra. Akkoriban még a játék szintet megütő gépek is elérhetetlenek voltak, nem hogy a profi cuccok. 

Ebben a reklámban meg — lassan mondom, hogy mindenki megértse — r-o-b-b-a-n-ó-m-o-t-o-r-o-s forma egyesekkel kenik a pályán. Ha én ezt a reklámot láttam volna anno a tévében, garantáltan reggeltől estig Rapid kakaót ittam volna, hátha nekem is megadatik a saját távos kisautó.

Minden pillanata kincs ennek a verbungnak: spontán a pálya szélén elhelyezett kakaós dobozok. Kékes füstöt eregető, száguldó versenyautók, amik olyan test-test elleni harcot vívnak, mint ha emberélet múlna a győzelmen. Minden járművön Rapid matrica. A koncentrálástól még pislogni is elfelejtő ifjú versenyautó-vezetők minden bizonnyal csak eljátszották a kezükbe nyomott távirányítóval, hogy ők a menők, akik tizedmásodpercekért csatáznak az MHSZ modellpályáján. A modellt már felnőttek irányították.

És azok a távirányítók! A pisztolytávon őszintén megrökönyödtem. Én a kilencvenes évek legelején láttam az elsőt, addig csak pultos távirányítót láttam. Persze, most, hogy utánaolvastam, kiderült, a legelsőket a hetvenes(!) évek legelején dobták piacra.

Persze a végén a győztesnek standing ovation jár, sikoltozó felső tagozatosok gratulálnak a kitűnő sporteredményhez, érkezik is a  babérkoszorú a nyakába. És mivel igazi menő a srác, húz egy lendületeset a kakaós bögréből, és bezsebeli a szemüveges Teritől a cuppanóst.