Egy vallomással tartozom: nagyon szeretem a nyolcvanas éveket. Sok jó dolgot adott az az évtized. Ott volt Larry Bird és Magic Johnson harca, megjelent a Jedi visszatér, Alan Moore megírta a legjobb Batman-sztorit, a Gyilkos tréfát, és legfőképpen az autógyártás utolsó tíz éve volt, amikor még sikerült a klasszikus értékeket ötvözni a modern technikával. De ha már autókról van szó, az egyik legnagyobb dobás a négykerekűek között a Lego tervezőasztalán született meg.
De ne szaladjunk ennyire előre. Korábban, a kamionokhoz hasonlóan, a rendőrautókba sem lehetett a figurát beültetni, de maga dizájn csodás volt. Ott volt például a 420-as. Egyszerű, már-már együgyű forma, figurának hely nincs, viszont a fényhíd megoldása nagyon pofás. Ugyanez a modell ott volt az 1976-os rendőrségi készletben, a 370-esben is. Akkoriban a mai legóembereknek egyszerűbb formája létezett még csak, az élvonalat nagyra nőtt mumpszos eszkimók képviselték, lásd 256-os készlet. A nagy újítás előfutára 1978-ban jelent meg, többek között a 621-es modellben. Ha valódi autókról lenne szó, csak nevetnénk ezen, de a Lego világában meghatározó ugrást hozott ez az alkatrész. Most már elárulhatom: az alváz az.
Egy tízszer négyes lap, elöl-hátul két bütyök széles kihagyással a kerekeknek, középen egy kétszer kettes mélyedéssel a figurának. Az elegánsan egyszerű megoldás új dimenziót nyitott a legóautóknak, de egy apró változtatás még hátra volt. 1981-ben jelent meg az új alváz egy tűzoltó- és egy mentőautó alatt, immáron mélyebb üléspozícióval, úgyhogy tető alá lehetett hozni akár sapkás figurákat is. Majd két évvel később piacra dobták a máig verhetetlen rendőrautót, a 6623-at. Csak egy hajszál választotta el a hibátlantól. A nemrég vásárolt 6623-as rendőrautómhoz bátorkodtam azt a hajszálat hozzácsapni. Fanatikusok az alábbi videón észreveszik, de a kevésbé elborultaknak elárulhatom: nyitható a gépháztető, ami szintén 1981-ben jelent meg.
Az igen tekintélyes rendőr-vonalon ez a készlet mindent tud, ami egy legóautótól elvárható. Egyszerű és okos megoldások, jó variálhatóság, diszkrét báj. Ráadásul úgy képviseli a való élet autóit, hogy közben nem akar túlságosan hasonlítani rájuk. Mindezek tetejébe, ha az embernek nem szafaládé van az ujjai helyén, akkor úgy tudja ki- és beszállítani a figurát, hogy nem kell az autót szétszedni, ugyanis mind a tetőt, mind az ajtókat ki lehet nyitni.
A dizájn nagyjából kitartott az évtized végéig. A kilencvenes évek formatervei, akárcsak a rendes autóknál, leginkább csak hanyatlást hoztak. Az ezredfordulót megelőző pár év pedig maga volt a vizuális környezetszennyezés utánégetőre kapcsolt pokla. 1998 fájdalmasan ronda rendőrautókat hozott. Tető sehol, repülőre való ferde orr, rányomtatott, az égbe „világító” fényszórók, traktorkerekek, és botrányos zöld üvegek. De nemcsak az autón, a komplett 6332-es rendőrségen dúlt a zöldüveg-láz. Balos klacsni legyek ha értem, miért adták ki ugyanezt készletet 6636-osként négy évvel később. Ha akad valakiben egy kicsi kis jóérzés, esetleg emésztés alatt álló maradék még a reggeliből, akkor ne nézze meg a következő képet!
Ha viszont megnézte, így járt! 2000-ben még kitartott ez a forma, de három évvel később újított a Lego. Az új továbbra sem jelentett jót, mert megjelent a 7030-as rendőrautó. Én értem, hogy egy legóautó nem méretarányos makett. Ráadásul egy hüvelykujjnyi legóembernek ne legyenek nagy igényei de most komolyan! A szélvédő teteje állmagasságban, tető persze sehol, ahogy a sárvédők is hiányoznak. Ezt tetézi, hogy a fényhíd rögtön a figura feje mögött, mindez egy közel használhatatlan alvázon. Annyi szóljon mentségére, hogy már nyomokban felfedezhető rajta a modern kor rendőrautójának egy-két megoldása.
2009-ben ugyanis megjelent a 7236-os rendőrautó, ami az elmúlt tizenöt évhez képest több mint felüdülés. A 6623-as szintjét ugyan nem üti meg, de az alváz egész praktikus, a dizájn egységes és jól variálható. Egészen autóformája van, nem bántam meg, hogy megvettem. De sajnos túlságosan követi a valódi autógyártás betegségeit. A felhasznált anyagmennyiséghez és az autó méretéhez képest kevés hely, lőrés-ablakok, túlméretes kerekek, cicaszem-fényszórók, mindez porig... khm... konyhaasztalig ültetve. Ráadásul sok a hézag és a kiálló él. A fél kerék kilóg a sárvédő alól: az első igazoltató rendőr megbüntetné, ha nem lenne kolléga. Attól még egy egész jó, és ami fontosabb, szerethető készlet. Akad egy nehezen megbocsátható dolog, amiben aztán végképp alulmarad a nagy őshöz képest. Sem az ajtó sem a tető nem nyitható. Előbbi konkrétan nincs, de legalább az utóbbit könnyű lekapni. Összességében az irány jó, de akad még csiszolni való.
Amit viszont nem értettem, az a kis hozzácsapott extra. Ez valószínűleg helyi betegség, de valahogy nem vágott földhöz, hogy készlet mellé jött egy radar is. Azt támogatom, hogy a gyerek már kiskorában megtanulja, nem szabad igazi autóval gyorshajtani. Azt is, hogy egy játék ne erőszakra neveljen. Viszont én kölyökként a 6623-assal Bullitot megszégyenítő üldözéseket vágtam le az előszobai linóleumon, gonosz bankrablókat kergetve. Mégsem lettem se vérengző gyilkos, se mániákus gyorshajtó. A legórendőr dolga a bűnözők elcsípése és nem a szabálysértők megbírságolása!
Míg el nem felejtem, egy apró mellékszál: a motorok. Alapvetően négy rendőrmotort lehet megkülönböztetni, de itt is a nyolcvanas évek dizájnja a legjobb szerintem. Mindössze egy váz és két kerék, de arányos és egész jó dolgokat lehet ráaggatni, akár oldalkocsit is. A hetvenes években nem volt külön motor, úgy kellett sima lapokból összemókolni. Nem tudom más szóval illetni, egyszerűen nyomi volt. A kilencvenes években motorok háromkerekűek voltak, nesze neked praktikum. Aztán 2005-ben jött egy újra kétkerekű rendőrmotor. Látványra szép, de magasabb egy legóembernél, ami mégsem az igazi. Ráadásul úgy kell könyörögni, hogy ne boruljon fel. De ahogy már említettem, az irány jó, csak kitartson a lendület.