Gondolom, nem csak nálunk része az ünnepeknek a rokonlátogatás. Évente egyszer eltöltünk pár napot a barátnőm családjával, de ez a kisebbeknek dögunalom. Amíg a családtagok a bejgli - halászlé - házi pálinka szentháromságba merülnek, addig a gyerekek kirámolják a szekrényt a szülők régi játékaiért. Szerencsére a négy és hat év közti lánygyerekek viszonylag hamar megunták a cipősdoboznyi kisautót, így megszerezhettem a kincset.
A játékok egy testvérpár gyerekkorából származnak, ma már a fiatalabb is közel van a negyvenhez, épp ezért a legrégebbi darabok a hatvanas évek közepéről, míg a fiatalabbak a nyolcvanas évek legelejéről származnak. Eredeti Matchboxok, Made in England, van, amelyiket születésnapra, másokat karácsonyra kapták vendéglátóim. Annak ellenére, hogy nem gyűjtői darabok, egész szép állapotban maradtak meg, némelyik dobozzal együtt. Nagy kincs volt ez a hetvenes években, 70-75 forintért adták darabját, ami a kétezer forintos átlagbérek mellett nem is tűnik olyan jelentéktelen kiadásnak.
A legkirályabb darabok a rolamatics autók. Ezekben egy apró mechanika dolgozik, így tologatás közben bizonyos alkatrészek mozognak rajtuk. A Piston Popper fantázianevű Mustang dugattyúi például fel-le járnak az átlátszó blokkban, de a rendőrségi Patrol szirénája, és a lokátor kocsi antennája is forog. El tudom képzelni, hogy mekkorát lehetett egy ilyennel villantani akkoriban a téren. A Matchbox-Wiki alapján három kivételével itt az összes gép megvan a sorozatból.
Nem maradhatnak el a kor álomautói sem, itt van a Porsche 928, a Datsun 280 Z, a Mercedes SL, és egy Corvette is. Ma már azok a kocsik is veteránná értek, amikről mintázták ezeket, de a modellek is legalább harminc évesek. Persze mind a superfast szériából kerültek ki, vagyis nagyon könnyen gördülnek.
Láttak már Saab Sonettet? Első blikkre valami koncepcióautónak tűnt, de kicsit megtúrva az internetet rájöttem, hogy 1970-ben a svédek ezzel a géppel akarták meghódítani Amerikát. Az olajválság hatására kicsit több mint nyolcezer eladott példány után kellett lehúzni a rolót, de a Matchboxot megihlette a dögös kupéforma. A kezemben lévőt pont negyven évvel ezelőtt gyártották, lassan a harmadik generáció játszik vele.
Van néhány csodabogár is, szerintem nem sokan dicsekedhetnek légpárnással, vagy kétéltű busszal. Az igazán érdekes darabok persze mindig is azok voltak, amiken volt még egy-egy működő funkció, például egy emelőkosaras tűzoltó, vagy targonca, esetleg homlokrakodó. Vannak a valóságtól elrugaszkodott, fantáziadarabok is, például a dragtor, de ki ne vágyott volna kisgyerekként egy olyan tűzoltókocsira, amin egy csavarkompresszor van a két hengersor között.
A végére hagytam a kedvencemet, a Rendőrségi Homokfutót. Ez a gép kilóg a sorból, hiszen nem a Matchbox, hanem a magyar Szélvész Autó gyártotta. 1:64-es méretarányú, kisipari termék, és leginkább a DKW Munga vonalait lehet felfedezni benne. Hogy mikori kiadás, vagy, hogy mi történt a gyártóval, az a múlt homályába vész. Fém karosszériája van, de – ellentétben az angol gyártó modelljeivel – az alváz már műanyag. Kevésbé tűnik masszívnak, és a kerekei sem futnak olyan finoman, de a vastag hátsógumikkal, és a piros kagylóülésekkel még mindig elég kívánatos.
Nagyjából három órán át játszottunk az autókkal, persze nem a gyerekekkel, hanem az egykori tulajdonosokkal. Mókás volt nézni, ahogy a két testvér felidézi az emlékeket, és még a doboz sokadik átforgatása után is maradt érdekesség. Előkerült még egy Piko készlet is, sajnos arra már nem maradt idő, pedig jó tíz méter pálya volt a szekrényben. Nem baj, jövőre is lesz karácsony.
