Az 1930-as és az 1940-es évek alatt élte legszebb idejét a grand prix-korszak. Bernd Rosemeyer, Rudolf Caracciola, Tazio Nuvolari – néhány a legnagyobb versenyzők közül, akiket hősként tisztelt a kortárs publikum. Óriási tömegeket mozgatott meg egy-egy futam, amely nem csak a bátor férfiakat tette próbára, de a nagy gyártók is kőkeményen küzdöttek egymással a pályán.
Egy ilyen népszerű sport árnyékában zajlottak ekkoriban a motorcsónak-versenyek. A két sportág közeli rokonságban állt egymással, a csónakok ugyanis rendszerint a grand prix-ken használt autók motorjait kapták meg. Achille Castoldi, a kor egy tehetős versenyzője több csónakot készítetett ebben az időszakban, melyek legtöbbjébe az Alfa Romeo motorjait építették. Volt például olyan változat, amelyben ugyanaz a fajta 158-as típusú motor volt, mint amivel Guiseppe Farina vagy Juan Manuel Fangio sorra nyerte a futamokat.
Castoldi 1952-ben megszakította kapcsolatát az Alfával, és a XI-es sorszámú hajóba már a Ferraritól szerzett motort. Úgy döntött, felhagy a hagyományos csónak-versenyzéssel, és kizárólag a sebességrekordokra összpontosít. Az új csónak építését egy, a Comói-tó partján élő hajókészítőre, Cantieri Timossira bízta, aki megalkotta a 800 kilogrammos, alumínium burkolatos Arno XI-et.
A konstrukció jól sikerült, a rekord azonban nem jött össze vele, így hamar továbberősítették, és egy 4,5 literes, 600 lóerős iker kompresszoros motorral szerelték fel. Enzo Ferrari maga küldte el főmérnökét, Stefano Meazza-t, hogy segítse a munkát. A nagy igyekezetnek meglett az eredménye, és 1953. október 15-én Castoldinak sikerült megdöntenie a kategória sebességrekordját, 242 kilométer/órára módosítva azt. A siker ellenére, egy évvel később felhagyott a versenyzéssel, miután egy csónakjában történt technikai probléma majdnem a halálát okozta. Az Arno XI-et eladta Nando del Orto mérnöknek, aki kisebb változtatások után még évekig versenyzett vele. A 90-es évek elején restaurálták, majd megpróbálták eladni, de sikertelenül.
Az Arno XI-es útja ezután a Ferrari maranellói múzeumába vezetett. Itt figyelt fel rá évekkel később a Stadlbauer vállalat vezetője, mialatt a múzeumot járta. Felkeltette érdeklődését az autók tömegében megbúvó hajó, és miután megismerte a történetét, hamar a licenc-vásárlás mellett döntött. A Carrera és a Ferrari régóta szoros kapcsolatot ápol, tekintve, hogy a cég a játékipar több ágban birtokolja a Ferrari modellek kizárólagos játékautó-másolási jogát. Az Arno esetében azonban nem lehetett szó kizárólagos licencről, lévén, hogy több más gyártó elkészítette már saját változatát róla korábban.
Noha a Carrrera már tavaly bemutatta a Ferrari Boat Arno XI nevű modellt, a játékhajó forgalmazását csak a napokban véget ért nürnbergi Spielwarenmesse után kezdik meg.
Az 58 centiméter hosszú hajómodell végsebessége 35 kilométer/óra. Jelvesztés esetén automatikusan visszatér a jel területére, propellere pedig leáll, amint kiemelik a vízből. Alaposan kidolgozták, olyan, amilyennek Timossira megálmodta anno. Talán egyedül a lakkozott fa hatását nem sikerült élethűen leutánozni rajta, de annyi baj legyen.
A Carrera nem titkoltan azokat próbálja majd megnyerni vele, akik garázsában már áll egy Ferrari. Nekik különösen jó móka egy sportautózás utáni sporthajózás, és persze ott van még a márkahűség, ami ebben az esetben csak közvetett módon van jelen.
Árát még nem tudni, de az összegtől függetlenül nem valószínű, hogy nálunk sikertermék lesz, annak ellenére sem, hogy dobozába egy ízléses faállvány is kerül, mellyel szobadísznek is tökéletesen megfelel.
