Mint azt legutóbb írtam, a bécsi Modellbaumessén az osztrák Modellbaugruppe20 nevű klub standján tettünk látogatást, megmutattuk a magyar fejlesztésű, iPhone-nal vezérelhető WiFi-vevőt, a WiRC-et. Természetesen máshol is körülnéztünk, de a megszállott kamionos/munkagépes/harckocsis csapat igazán kedves volt velünk. Testközelből nézhettünk meg egy csomó olyan modellt, amit egyébként csak kordon mögül, pár méterről bámulhat meg a közönség.
Mivel én sokat maketteztem, az ilyen mérethű, működőképes RC modellek mindig is nagyon közel álltak hozzám. Nem csak azért izgalmasak, mert úgy néznek ki, mint az igazi, és úgy is működnek, hanem mert az esetek nagy részében komoly munkával, kreativitással készülnek. Nagyon kevés kész, polcról levehető alkatrész van ezekben a modellekben. Szépen, jól összerakni egy készletben kapott modellt önmagában is elég nagy kihívás, de a semmiből legyártani valamit, aminek nem csak hasonlítania kell a mintára, de működnie is, csak éppen 1/16-odra zsugorítva, az az igazi meló.
Gyönyörű munkagépek, egyedi harckocsik, saját építésű, négytengelyes dömperek közt nehéz olyasmit mutatni, amire az ember felkapja a fejét. Mondjuk egy kis csalással lehet a dolgon könnyíteni. Elég, ha az ember akkora távirányítós tankot épít, hogy a garázsból kiszorítsa a családi kocsit. Ha meg már úgy sem lehet beállni az autóval, építsünk egy mélyágyas trélert, meg egy Oshkosh vontatót a harckocsihoz, így már nagyobb távolságokra is el lehet vinni a lánctalpast.
Az M1A1 Abramset már ismertem régről, 2008-ban építette a nem kis türelemmel és szaktudással rendelkező Rudolf Mayer. Az, hogy egy távirányítós modell akkora, mint egy kispolszki, már önmagában is elég érdekes, de ez egy lánctalpas jármű, aminek még a talp szemeit is külön kell legyártani. Van rajta 7 pár futógörgő, mindnek saját lengőkarja, rugózással, lengéscsillapítással. Egy ekkora böhömöt már nem lehet kis elektromotorokkal mozgatni, ide rendes, négyütemű benzines motor kell. Így viszont komoly áttételezésre, sebességváltóra, kuplungra van szükség. Mondtam már, hogy mindezt úgy, hogy semmit nem kapni hozzá készen?
Ha valami akkora, mint egy kisebb személyautó, azt már érdemes erős anyagokból építeni, hiszen komoly erőhatások érik használata közben. Műanyag szóba sem jöhet, meg aztán páncélosról beszélünk. Irány a vastelep, nagyjából háromszáz kilónyi alapanyag kell a kész tankhoz. Mindennel együtt ugyanis 320 kilót nyom.
A vontató még 184 kg, a tréler szerény 118 kg. Ha a teljes szerelvény megindul, bőven hatszáz kiló feletti vashalmaz lendül mozgásba. Ezt elindítani sem könnyű, de hatékony fékezésről is gondoskodni kell. Ha valaki egy ilyen monstrum-triót le tud gyártani, egy légfékes rendszer már nem is kihívás neki. Tehát légfék is van a szintén belső égésű motorral hajtott vontatón.
Épp a standon voltunk, mikor a szoros időrendben egymást követő programok közt a harckocsi bemutatója kezdődött. Mindenképpen szerettem volna megnézni az agyament szerelvényt. Ha állva ennyire szigorú, milyen lehet mozgásban? Ekkor kísérőmet, Katát karon ragadta a klubelnök, majd rövid magyarázás és mutogatás közepette felültette a tréleren parkoló Abrams tornyára. Igazából semmi okom nem volt meglepődni, hiszen ha bő hatszáz kilóval megbirkózik a kicsinyített Oshkosh vontató, egy fiatal hölgy súlya nem okozhat kihívást. De mikor a prezi is felállt a trélerre, már az én szemem is kerekedett - a klubelnök nem az az update-hívő alkat, ránézésre közelebb lehet a másfél mázsához, mint a kerek százhoz.
A fogat mindenféle zavaró mechanikai zörej nélkül, surrogva-pöfögve elindult az udvar felé. Mayer úr egy felelőtlen gázadására majdnem elhagyta az elnököt, aki hiába állt széles terpeszben, a hirtelen gyorsulás majdnem levetette a platóról. Kata megszeppenten ült a harckocsi tornyán, miközben sikongató gyerekek és leesett állú felnőttek bámulták a szürreális jelenetet. Az udvarra érve leszálltak a potyautasok, majd a teljes szerelvény tett pár kört. Zseniális önkormányzó futómű van a tréler alatt, forgolódáskor lehet látni, ahogy jó pár kerék hirtelen megfordul, mint a bevásárlókocsiknál.
Rövid bemutatózás után megállt a tréler, lehajtották a rámpákat, berántották az Abrams benzinmotorját, és legurult a tank a platóról. Ami ezután jött, az az én elképzeléseimet messze felülmúlta. Nem csak úgy egyszerűen kőrözött vele a gazdája, hanem keményen eltolta neki. A lánctalpak csikorogtak, kattogtak, kíméletlenül gyorsított és lassított a harckocsi parancsnok. Helyben forgott, tornyot mozgatott és a közönséget terrorizálta az oda-oda fordított csővel. Tavalyról tudtam, most jön majd a sikoltozás. A távirányító fölé egy élő képet mutató monitor van szerelve, amivel gyönyörűen ellenőrizhető, ki van lőtávolon belül.
Ha valami izgága kiskölök kerül a célkeresztbe, azonnal meg lehet nyomni az elsütőbillentyűt. Márpedig egy ilyen tank látványa az eminens, örök jófiú Loislból is zavartan heherésző, fel alá ugráló bolondot csinál. Ahogy tüzet nyit a tank, azonnal sikoltozás és fejvesztett menekülés tör ki, az addig leszedáltan apu karjába csimpaszkodó kislányok is fel-alá rohangászásba kezdenek. Pedig nincsen senki veszélyben, a lövegcsővel párhuzamosított gépvízipuska éppen csak összevizezi a gyerkőcöket. Persze erre hamar rájönnek a csibészek, innentől provokatív riszálásba kezdenek és csak azt várják, mikor kapja őket telibe a vízsugár. Egy hős nem ijed meg a tankoktól, ide lőjetek!
Zseniális betétprogram, de engem továbbra is az nyűgöz le, mennyire stabilan működik a modell, szívbaj nélkül, keményen használja az építő. Pedig nem olcsó, mert nem lehet az. Ha csak vasárban nézi az ember, már az sem két fillér. De nem érdemes számolgatni, a beépített anyag értékénél lényegesen többet ér, de hogy mennyit, nem is kérdeztem meg. Maradjunk annyiban, hogy autót lehetne venni az árából, ha eladnák. Ez azonban egy hihetetlenül lényegtelen részletkérdés, teljesen értelmetlen firtatni. Sok munka van benne, méghozzá minőségi munka, és nagyon sok örömet okoz az építőnek, meg a közönségnek is. És csak ez számít.
