Az OT-expo Totalcar standján kiállított ikonikus japán járművek modelljeinek dobozaiból ismét kettőt kinyitunk, megnézzük, mi is van az öntőkereteken.
Ha nem kezd el a drift, mint sportág nemzetközileg is sikeressé válni, szerintem legtöbbünk azt sem tudná, hogy volt a Toyota Corollának kupé változata. Pontosan úgy végezték volna ezek a japán zsigulik, mint az összes távol-keleti kortársuk. Elérik azt a kort, mikor már értékük maximum csak kagylóhéjban, esetleg színes üveggyöngyben mérhető, betolják a bontóba a széjjelhasznált belsejű, rohadó kasztnijukat – pedig ha töltenének bele benzint, nem csak az értékét dupláznák meg, de kiderülne, hogy az elpusztíthatatlan hajtáslánc még most is csodákra lenne képes – és bezúzzák őket, hogy bojlerként, vagy szívlapátként szülessenek újra. De a driftnek hála, a Hacsirokuk Európában is feltámadtak – talán az utolsó előtti pillanatban –, hogy móresre tanítsák a pályán az őket lenézőket. Őszintén megmondom, nekem is egy driftvideót nézve, pontosabban onnan egy rallye-videóra tévedve jutott eszembe, hogy ez a forma bizony ismerős valahonnan. Emlékszem, hogy láttam már ezt a sziluettet, ahogy ugrat. Valami hirdetésben. Elő is kerestem az 1985-ös német autókatalógust, mint ha abban láttam volna hasonlót. És bingó!
Nem vagyok elfogult, tudom, ez a kocsi nem egy klasszikus szépség. Felőlem azt is mondhatják, nincs lelke, mint mondjuk egy formás olasz kupénak. Persze az is igaz, hogy mikor ilyesmit mondanak, erősen összeszorítom a fogaimat, mert marhára rühellem. Ócska marketing duma. Meggyőződésem, hogy egy japán mérnök ugyanúgy beleadja a lelkét egy tervezésbe. Meg a német is, és a francia. Mert ugye senki nem gondolja, hogy egy autó úgy születik meg, hogy csak úgy leül a köpenyes mérnök, rutinból rajzol valamit, igazából nem is érdekli, hogy mi lesz a végeredmény. Tudom, ha megnézünk pár amerikai autót az utóbbi 25-30 évből, könnyű ebbe a tévedésbe esni. De ha az egy kocsit szívvel-lélekkel terveztek, akkor annak lelke van. Már pedig szerintem a japán autókat is szívvel-lélekkel tervezik.
Szóval, nem egy olyan kocsi ez, amire az utcán mindenki felfigyel, fejek tucatjai fordulnak utána, lányok térde kezd remegni, ha megpillantanak egyet a kávézó előtt. Ha ennek a Toyota jelvényes slusszkulcsát dobod ki az asztalra, csak benzinvérűek csapják le a habos korsót a kocsmaasztalra, és ordítanak fel: "Hacsirokud van, bazmeg?!" Persze, nekik is el kell előbb magyarázni, hogy nem egy 1.3-as, ötajtós Corolla áll az utcán, hanem egy AE86. Onnan már tudni fogják, hogy az bizony egy Hacsiroku. Mert a típus kódja, az AE86 segít pontosan beazonosítani, a sok Corolla közül melyik is van birtokunkban. A nyolc-hat pedig japánul hacsi-roku, ezért hívja mindenki Hacsirokunak. A Hacsiroku név ráadásul többféle autót takarhat. Ha igazán össze akarunk zavarni valakit, a Corolla Coupén kívül használjuk nyugodtan a Sprinter, Levin és Trueno szavakat. A Sprinter a Corolla japán belpiacos neve. Lehet kétajtós, vagy három. Lehet konvencionális lámpája (Levin), de lehet pislogós, bukólámpája is (Trueno). És természetesen ezek kombinációja. Nálunk leggyakrabban a háromajtós, normál fényszórós változatot látni legtöbbet -Toyota Corolla (Sprinter) Levin 3 door. Pontosan ilyen autó modelljeit mutatom most meg.
Van tehát két doboznyi Hacsirokunk, a dobozokon látható képek alapján tudjuk, mindkettőnek normál fényszórója van (Levin), három ajtós, de az egyik egy 83-as modell, a másik 85-ös. Mindkettő panda, azaz alul fekete, felül fehér, csak az egyik nagyon véres harcban vehetett részt, mert piros. A pirosnak nincs kidolgozott motortere, a fehérben viszont a legendás 4A-GE motor , pontosabban egy 4A-GEU (japán emissziós normákat teljesítő 4A-GE) motor van. És mindkettő rugózik.
Na, akkor bontsuk ki a kartonokat, mi is van a zacskókban, öntőkereteken. Persze mohó vagyok, azzal kezdem, amelyikben a motor is benne van. Külön, egy darabban kapjuk a padlólemezt, egybeöntve a váltóval és az olajteknővel, kipufogóval. Nem egy különösebben igényes megoldás, de ha az ember ügyesen festi le a dolgokat, szép végeredményt kaphatunk. Az első és hátsó futóműhöz kapunk négy tekercsrugót, a leírást átnézve, odafigyelve, hogy mit ragasztunk és mit csak illesztünk-pattintunk, valóban rugózni fog a kocsi, sőt az első gólyalábak el is tudnak fordulni, tehát kormányozható is. A kerekeket japános megoldással kell rögzíteni, csak itt a Tamiya-féle rendszer inverzét használják. Egy kis tüskét kell az agyakba tenni, úgy összeragasztani az alkatrészeket, persze a tüskére vigyázni, nehogy hozzáragasszuk a többi műanyag darabhoz. A felnikbe, amik jó kiállású, de gyaníthatóan nem eredeti gyári darabokat mintáznak, egy-egy gumiszerű csődarabkát kell tenni, ezekbe csúsznak be a tüskék. Így egy viszonylag szorosan illesztett, nem túl lógós rendszert kapunk. A Tamiya megoldása jobb, a kis kupakokat az agyba kell ragasztani, de mivel ezeket nem fogja a műanyag ragasztó, nehezebb hozzárögzíteni a műanyag alkatrészekhez, valamivel bolondbiztosabb.
A motortérbe külön darabként kapjuk a hűtőt, igaz a ventilátorral egybeöntve, a kiegyenlítőtartályt, ablakmosótartályt, fékfőhengert a szervódobbal, akksit, illetve a légszűrő házát. Aki tudja, hogyan lehet pár apró trükkel feljavítani, részletgazdagabbá tenni a blokk környékét (gyújtáskábel, vezetékek, csövek imitálása), egész élethű dolgot tud kihozni belőle -nem mintha nem mutatna már így is elég jól.
A beltér szürke-fekete kombinációjú, ha éppen az útmutatót van kedvünk követni, de gondolom gyárilag ez a fényezés ilyen beltérrel készült, tehát érdemes követni az utasításokat. Csak jobbkormányos kivitelt lehet elkészíteni, de a műszerfalnál van lehetőségünk variálni. A matricalapon a hiperritka digitális műszerfalas verzió óracsoportját is megtalálhatjuk. Szerintem én még nem találkoztam olyannal, aki élőben látott már digitműszerfalas Corollát, de fényképen veszettül tetszik. Kétféle fejtámlával lehetne összerakni az üléseket, de a majdnem teli verzió nem ehhez a modellhez való, azt nem is kell felhasználni. Nagyon jó megoldás, hogy az ajtó- és oldalkárpitokat külön darabként kapjuk, lényegesen szebb így a beltér, mint mikor egyetlen teknőként fröccsöntik ki az utasteret.
https://www.youtube.com/watch?v=XECBOY97cTE&feature=related
A fényszórók és a hátsó lámpák nagyon jópofán vannak megcsinálva: anyagukban színezettek, és ezeket a kis átlátszó piros és narancssárga, meg víztiszta darabokat kell ügyesen összeragasztani. Ez azért jó, mert átlátszó narancs, meg piros festéket körülbelül annyit kellene csak felhasználni a festésükhöz, amennyibe egy legyet sem lehetne belefojtani, ezért sokan meg sem veszik a festéket. Igaz, az ilyen apró, átlátszó alkatrészek vagy nagyon speciális ragasztót, vagy szívsebészeknél is biztosabb kezet igényelnek, kezdők csak ragasztótól maszatos, ujjlenyomatos izéket tudnának csinálni elsőre. Persze, lehet, hogy annyira precízen illeszkednek, hogy ragasztani sem kell őket -japánok tervezték a makettet, azoktól meg még ilyesmi is kitelik (persze a gyártás már Kínában zajlik). Érdekes a két fényszóró közti átlátszó panel, amit füstszínűre kell festeni, alatta pedig ezüstszínű lámpa foncsor lesz -valami ködlámpaszerű lehet a plexi mögött, én még csak fekete maszkos Corollát láttam.
A kasztnira a külön darabból felragasztható első és hátsó lökhárítókat, külső visszapillantókat, fényezés után az ablaktörlőket kell felragasztani. Érdekes módon a két féle visszapillantóból pont azt kell felrakni, amihez nem adnak krómozott tükörlapot.
A fényezés nem lesz egyszerű, ha valaki pandára akarja festeni a kocsit, mert kínosan ügyelni kell a maszkoláskor, hogy egyenesek legyenek az egyenesek, a két szín élei ott fussanak, ahol kell, és ne is legyen cakkos a pereme.
A piros Hacsi nem sokban különbözik a fehértől. A motortér üres marad, ezért a géptetőt érdemes fixre ragasztani. A beltérben egészen furcsa színvilág van: vörösesbarna és narancssárga kárpitelemeket jelöl az útmutató. Az üléseken a majdnem teli fejtámlák vannak.
A hűtőmaszk itt már az általam is ismert fekete plasztik, a tükrökhöz krómozott kis lapokat is adnak, így téve élethűbbé a megjelenést. A panda festés itt is komoly odafigyelést igényel, persze senki nem mondta, hogy kötelező ezt a sémát tartani, egy makettnél az ember igazán kiélheti a fényezési perverzióit.
Azt gondolom, hogy egy kezdő makettezőnek bőven elég a motor nélküli verzió is, úgyis ritkán nyitogatja az ember a polcon, vitrinben parkoló autó motorháztetejét, viszont lényegesen gyorsabban, egyszerűbben a végére ér az építésnek
