Nem tudtam nyugodtan aludni. Órákig forgolódtam elalvás előtt, verejtékben úszva riadtam fel álmomból, majd reggel, amikor szétcsúszva mentem a munkába, újra és újra bevillant a kép. Nem voltam eléggé férfi, hogy bevalljam, múltkor csúnyán kikaptam barátnőmtől a versenypályán, egyre csak kergettem, egyre nagyobb lemaradással, majd inkább túlnyomtam, szálljon el az ótvar Red Bull, még mindig jobb, mint két kör hátránnyal befutni a célba.
Nehezen fogadom el a vereséget. Nem kifogást akartam keresni a bénázásomra, hanem furcsa volt, hogy akárhogy igyekszem, tízből egyszer sem tudom megelőzni. Mit megelőzni, még ha a rajt után egyből az első körben sávot váltottam és megpróbáltam követni, akkor is csak a lemaradás és a szalagkorlát közül választhattam. Akárhogy virtuózkodtam a nyomókával, lehetetlen volt tartani a Ferrari tempóját. Ez már nem lehetett egyszerű ügyetlenség.
Barátnőm okos, a fölényes győzelmet este büszkén besöpörte, de másnap nem hagyott tovább rágódni, megsúgta a tutit. A Ferrarival bűvészkedés nélkül körbe lehet menni. Van egy gázpedálállás, elnézést, nyomókahelyzet, amivel simán beveszi az összes kanyart, és a loopban sem pottyan le. Na, ezt a Red Bullal nem lehet megcsinálni. Óvás. Nézzük csak meg közelebbről a kis versenyautókat, hol a trükk?
Az áramszedők ugyanolyanok, azokat cserélni is lehet, nem ott van elásva az eb. A vezetőpöcök szintén kopóalkatrész, nincs is különbség köztük. Gumik ugyanazok, a motor is ugyanúgy vinnyog, ha elemelem a pályától. A mágnes is ugyanakkora. Ugyanakkora, de... hoppá, nem ugyanolyan mélyen van. Ezt az aljasságot. Oké, hogy a Carrera össze van borulva a Ferrarival, de nem gondoltam volna, hogy ez az autók viselkedésében is visszaköszön. A kis piros autót a kisebb hézag miatt egész egyszerűen jobban odahúzza a mágnes a pályához, ezért nehezebben csúszik ki. Ezért nem volt esélyem a Red Bullal.
Ha már így belemásztunk, elemezzük egy kicsit a technikát. Már az első próbálkozásnál feltűnt, hogy a régi pályámhoz képest sokkal gyorsabbak ezek az új autók. De nemcsak gyorsabbak, és ezért nehezebben követhetők a lassabb reflexű apukák számára, hanem azonnal el is szállnak, ha kicsivel nagyobb svunggal érkeznek a kanyarba. Nincs csóváló hátsó, amire vigyorogva vissza lehet venni kicsit a tempóból, a modern technikával nincs bocsánat. Győzelem vagy halál.
Ezt a forradalmár hozzáállást én arra vezetem vissza, hogy túl hátra került a mágnes. A hajtott tengelyt így keményen odaszorítja a pályához, annyira, hogy a radírszerűen tapadós gumikat még az erősebb motorok sem tudják elforgatni. Kanyarban pedig gyanús, hogy nem is csúszik meg a kis vacak, hanem egyszerűen kibillen a pályáról. Kíváncsi voltam, levideóztam.
Elnézést az elmosódott mozgóképért, hirtelen nem találtam olyan eszközt, amely másodpercenként harmincnál több képet tudna rögzíteni. A lényeg azért talán így is látszik a harmadára lassított felvételeken. Hogy besokallásnál tényleg egy közepesen szolid orsóval távozik a kisautó kétdimenziós kis univerzumából. És ez nem annyira jó, mert látványra semmi különbség nincs a még simán elmegy és a határon autózok között. Mit lehet tenni ilyenkor? Azonnal elkezdett kattogni az agyam, lelki szemeim előtt formát öltött a visszatuningolt Carrera, áthelyezett mágnessel, alacsonyabb súlyponttal, nehezebb autóval, erősebb motorral, csúszósabb gumival. De kölcsönautót mégsem illik szétberhelni, ezért végül csak a tapadási tényező csökkentését valósítottam meg. Természetesen szigszalaggal.
Az ötlet működőképesnek tűnt, csak a loop meredek kaptatóján nem tudott felmenni a Merga, ezért úgy döntöttünk, átépítjük a pályát. Úgyis valahogy be kellett építeni a frissen érkezett körszámlálót. A készlethez tartozó hat körívvel nem kellett sokáig töprengeni, egy mutáns nyolcasnál bonyolultabbat nemigen lehet kirakni, de ez a második pályarajz nekem jobban tetszett, mint a szaltós bohóckodás. Kevésbé technikás ugyan, ezért barátnőm csalódott volt, viszont az én képességeimnek jobban megfelelt, nem nagyon kellett elvenni a gázt sehol sem.
Sajnos az első körök után fény derült a pálya és az F1-esek újabb kompatibilitási problémájára: a Red Bull szárnyának a sarka ott kopogtatott a kanyarív után betoldott vezérlődoboz oszlopán, úgyhogy gyorsan meg kellett cserélni a körszámlálóval. Utóbbiról viszont kellemes meglepetésként kiderült, hogy intelligensebb, mint gondoltam, és méri a köridőket is, amire bevallom, nagyon vágytam már.
Sőt, rajtoltat is, úgyhogy nem kell valakinek hangosan visszaszámolni, elég pár gombnyomással megadni a körök számát, és pár másodperc múlva már pittyeg is a gép. Rajt után szépen kiírja a megtett kör idejét, és jelzi a hátralevő körök számát. Kábé fél óra múlva jutott csak eszembe, hogy igazából a Mercivel akartam driftelni az új pályán, annyira belejöttünk a kiújult Red Bull-Ferrari csatába. Ez hamarosan meg is látszott a piros autón, ugyanis egy minimum áthajtásos büntetést érdemlő kilökés alkalmával a hátsó szárnya is leesett. Ennyit a kis méretarány strapabírásáról.
De ne maradjon le a driftelés, ha már beígértem. Van ebben is egy kis csalás, mert egy kicsúszás után állt be abba a szögbe, ahonnan ezt a stabil kilinccsel előre figurát be tudta mutatni, de spongyát rá. A kitűzött célt teljesítettem, most már nyugodtan alhatok.
