Van ugye egy Kyosho Mini Z összkerekes autónk, amit Winkler tesztel, hosszabb távon. Az egész dolog úgy indult, hogy Winklernek megtetszett az RC-drift. Igen ám, de a Himoto 1/18-as autója beltérre már nagy, garázsba, utcára mászkálni vele macerás. Eljött a tökéletes pillanat, hogy főszerkesztő úr figyelmébe ajánljam az 1/28-as méretarányú Mini Z sorozat négy kerék hajtású alvázát, az AWD-t.

Ő örült, hogy végre egy olyan, teljes értékű RC autó kerül a kezébe, amivel a szobában is lehet gyakorolni a manjit, meg a power overt, e-brake-et, feint-et, meg a többit. Clutch kick, shift-lock egy elektromos autóval nem fog menni:)) Én is örültem, mert én nagyon kedvelem az 1/28-at, az AWD alváz meg különösen nagy kedvencem. Az 1/28 méretaránynak azonban van pár megszokást igénylő tulajdonsága. Ezek egyike, hogy viszonylag kicsi, ezért nagyon kompakt az építési módja. Ez azt jelenti, hogy az alváz egy monocoque-szerű felépítésű cucc, amibe minden alkatrész integrálva van (nem úgy, mint akár egy 1/18-as, vagy 1/10-es modellnél, ahol a szervó, az elektronikák, a motor, mind, mind jól elkülönülve van felszerelve az alvázra). Ha az alváz komolyabb pofontot kap, megreped, kicsit megnyeklik, különösen hajlamos rá az elemtartónál, ahol az elemek folyamatosan feszítik az alvázat. Ez kapásból elviszi a futóműgeometriát és megfeszítheti a kardánt. Ez az alváz pedig nem egy friss darab, kapott már néhány ütést, el is repedt, amit megragasztottam, de ez csak átmeneti megoldás lehetett.

A széria alváz helyett inkább egy aranyozott érintkezős verziót rendeltem, ami már nem a füstszínű, plexiszerű anyagból van, hanem kék és szürke alkatrészekből áll össze. Lehet, hogy csak hallucinálok, de szerintem az eredeti merevebb, ridegebb anyagból van, mint a kék-szürke, ezért remélem, hogy ez jobban bírja majd a bántást. Mikor megjött a sok cucc, szóltam Winklernek, hogy a keresztségben Karcsika nevet elnyerő AWD-hez itt van minden, hogy még jobbá tegyük, aminek persze nagyon megörült. Olyannyira, hogy azt mondta, megpróbálná ő átszerelni. Erre nem számítottam, hiszen nincs sok tapasztalata még az RC autók karbantartása terén, teljesen természetesnek vettem volna, ha odaadja a kocsit, tegyem én tisztába.

De úgy látszik, valóban érdekli a dolog, és komolyan jó volt hallani, hogy belevág. Sajnos én voltam a marha, hogy nem gondoltam át a dolgot, még én sem szedtem apróra AWD alvázat, és már nagyon régen volt, mikor utoljára bontottam atomjaira hátsókerekes Mini Z-t. Éppen ezért el is felejtettem, mekkora szíváshalomnak néz elébe. Bevittem a szerkesztőségbe az alkatrészeket, majd kicsivel később jött a hívás, hogy izé, kicsit elakadt az átépítés.

Mikor egy teszkós szatyorban átadta azt a négy marék alkatrészt, amiből egy patent alvázat lehetne összerakni, megnéztem, meddig is jutott. Nos, nem lepődtem meg rajta, hogy visszavonulót fújt Róbert. Gyakorlatilag mindent lebontott róla, még olyan alkatrészeket is, amiknek a csavarjairól azt sem tudtam, hogy léteznek. A franc se gondolta volna, hogy az elemtartóban is van egy süllyesztett fejű csavar, ami a szervó környékén rögzít egy kis pöcköt, amit aztán beépíteni is nagyon komoly mutatvány. Szóval arra a megállapításra kellett jutnom, hogy tényleg én tehetek mindenről, a Winkler valóban megtett minden emberileg és szakmailag, ha tovább bontja, vagy jó eséllyel letép egy forrasztott vezetéket, vagy az összerakásnál botlik el. Nem állítom, hogy lehetetlen lenne az alváz szét- és összecsavarozása, hiszen megtettem én is, de azért kell egy kis előképzettség, vagy nagy adag bátorság és következményektől nem tartás.

Az AWD esetében (pont, mint a többi Mini Z-nél) a kormányszervó nem külön egység, hanem a vevő-szabályzó elektronikával összeforrasztott motorból-pótméterből, meg az apró fogaskerekek és egyéb alkatrészek egységéből áll, amit az alvázba kell bepasszírozni. Szó szerint. Nagyon pontosan, de nagyon passzentosan megy be a helyére, így kiszedni sem egyszerű. Az elektronikát csak a szervóval együtt lehet kiszedni az alvázból. Ha erőlteti az ember, letépi a kábeleket az elektronikáról, tehát nagyon meg kell nézni, mit hogyan csinál. A szervó kicsi elektromotorjának egyik pólusa éppen beleakad az alvázba kiemelés közben, ezért kicsit billenteni kell rajta. Viszont a fogaskerekek és potméter egység alkotóelemeire esik szét, ha nem figyel eléggé az ember.

Miután sikeresen kibeleztem az öreg alvázat, mehetett minden az újba. A szervóhoz adták a vázat is az új szettben, de arra jutottam, cserélje ki, akinek hét anyja van – nincs semmi bajuk a régi alkatrészeknek, én biztos hogy nem fogom az összes, mintegy 25 darab alkatrészt szanaszét szórni az asztalon, hogy utána kis csipesszel a kezemben próbáljam kitalálni, mi hova való. Mert a leírás, amit adtak az alvázhoz, nem túl részletes ezen a téren. Szóval visszaügyeskedtem a szervót, a szervószévert (magyarul servo-savert, egy kis alkatész, ami arra hivatott, hogy a benne lévő rugó segítségével megóvja az apró fogaskerekeket a futóműtől érkező nagyobb ütésektől), helyére csavaroztam volna az elektronikát, mikor két dolog is zavarni kezdett.

Az egyik, hogy van egy kis szigetelőszalag darabka a kupacban, amit nem tudok, honnan származik, illetve, hogy az elektronika kicsit randán ül a helyére. Ez utóbbi különösen akkor kezdi el zavarni az embert, ha szedett már szét néhány precíz elektronikai alkatrészt, vagy bármilyen más kifinomult cuccot, amit gondos mérnökök terveztek meg. Ugyanis, ha már van ilyesmiben tapasztalata, tudja, hogy kizárt, hogy az alkatrészeket erőltetni kelljen a helyükre, kell legyen egy helyes sorrend, vagy megfelelő alkatrész elrendezés, hogy minden darab feszültség nélkül összepasszoljon.

Ekkor kellett Winklertől egy kis telefonos segítséget kérnem, honnan is származik a szigetelő szalag darabka. Gyorsan kiderült, az alváz és az elektronika közé kerül, jobban szemügyre véve még lehet is látni a rárakódott koszból, hol is lenne a helye. Jól jön néha, ha az ember tud Winettou módjára nyomokból olvasni. Pontosan ez a képesség kellett a kábelek elrendezéséhez is, már igazi autóknál is sokszor volt segítségemre, hogy gondosan megfigyeltem, milyen szögben és irányban állnak a vezetékek, amiket kiszedtem, így nem kellett hosszasan keresgélni, mit mivel kell összedugni. Miután szépen elrendeztem a vékony vezetékeket, már úgy stimmelt az elektronika a helyére, ahogy kellett. A többi innentől csuklóból megy, egyedül a motor beszerelése igényelt egy kis odafigyelést, mivel annak a vezetékeit egy szűk nyíláson keresztül kellett feltolni az elektronikáig, aztán mehetett be a helyére.

Rápattintva a fedél, a tengelyre felcsúsztatva a fogaskerék, elektronika fedél felcsavarozva a helyére, hurrá! Francokat hurrá. Kifelejtettem egy leszorító pöcköt, amit az elektronika alá kell csavarozni –ez tartja a helyén az apró kardán lencse méretű golyóscsapágyát. Lecsavarozni az elektronika fedelet, az elektronikát, helyére ügyeskedni a leszorító pöcköt, alátenni a csapágyat, leejteni a csapágyat, megtalálni a csapágyat, megint elpöckölni a csapágyat, nem megtalálni a csapágyat, új csapágyat előkotorni a fiókból, betenni, ráhúzni a pöcköt, rögzíteni az elektronikát, az elektronikafedelet feltenni… nem, még nem feltenni, mert izé van.

Mivel egy extra széles, ugyanakkor lapos kasztnit tettem múltkor az alvázra, a vevőkristály (az a kis fényes izé, Kyosho felirattal) nem fért el alatta. Ezért az elektronikafedelet kicsit megfaragtam, és a kristály lábait meghajlítottam, hogy elférjen a Lexus pályaautó teteje alatt. Szóval az új elektronikafedelet is megcsonkoltam, így már mehetett a helyére. Már csak a futómű és annak kapcsolódó részei maradtak, de ezeket is széjjelaprítottam, mert bár elég lett volna csak felcsavarozni őket az alvázra, jól esik az ilyen mozgó-forgó alkatrészeknek a törődés.

Ezeknél az alkatrészeknél lehet látni a méretből fakadó hátrányok másik példáját: a padlón észrevehetetlen szöszöket, hajszálakat, kutyaszőrt, pókhálót, porcicát olyan lelkesedéssel gyűjtik össze a tengelyek, mintha direkt erre tervezték volna őket. De nem így van, kifejezetten nem jó a tengelyeknek, ha stramm szöszökkel kell küzdeniük, pontosabban nem a tengelyeknek nem jó, hanem a motornak, meg a kocsi viselkedésének nem tesz jót, hiszen el kezdenek szorulni a pontosan illesztett alkatrészek. Ettől egyrészt félrehúzhat az autó, másrészt feleslegesen erőlködik a motor, hamarabb leszívja az akksikat, meg melegszik az egész.

Gondosan szöszmentesítettem a féltengelyeket (még a diffiben is összegyűlt egy kevés szöszmösz, ami igazából akkora, hogy csak nagyítóval látni, de a rácsepegtetett olajtól sokkal testesebbnek tűnik a képeken), beolajoztam a csapágyakat. Innentől rutinműtét volt az egész, mindent rá lehetett volna bízni a rezidensekre (igen, sok Vészhelyzetet láttam).

A műveletsor végén maradt egy marék öreg alkatrész, aminek nagy része jól jöhet még később, mentek a tartalék cuccok közé, valamint fel nem használt új cuccok, amikre nem volt szükség, többek között a beépített alumínium tuning alkatrészek miatt. Meg ugye lett egy friss-ropogós alváz, aminek minden alkatrésze előírásszerűen, finoman működik. Kipróbáltam még bent a boltban, de igazából a Winkler véleményére vagyok kíváncsi, mégiscsak ő használta az elmúlt hetekben, neki élénkebbek az emlékei, milyen volt a műtét előtt Karcsika.

Tényleg nem a Winkler tehetett róla, hogy nem ment elsőre a dolog. Nekem durván négy órámba volt az átszerelés, pedig láttam már sok RC-autót darabjaiban. De remélem, hogy megmarad a lelkesedés, és nemsokára neki is rutinszerűen megy egy ilyen testátültetés.